Kedves Enikő!
Köszönöm, hogy megszólaltál, köszönöm, hogy kiálltál a nyilvánosság elé. Köszönöm, hogy megőrizted az inkognítómat.
Sajnálom, ha úgy érzed, ártottam neked, nem volt szándékom és szentül hiszem, hogy kellett ez a "lökés", hogy világosan lehessen végre beszélni arról, hogy mi áll az ügyed hátterében.
Aki ismer, mint én, tudja, hogy milyen ember vagy. Szorgalmas, eltökélt, a szakmájáért mindent megtenni képes alázatos tanító. TANÍTÓ. Olyan ember, akitől tanulni lehet.
Mégis vegyesek az érzéseim. Most olvastam az interjúdat és jól esik, hogy nem hazudtoltál meg. Jól esik, hogy megerősítetted: alapvetően úgy történtek, a dolgok, ahogyan történtek.
Örülök, hogy okosan nem írtad le a megzsarolásod körülményeit, mert akkor megint a politika játékszervé lennél. Aki viszont elolvasta az interjúdat, pontosan tudja, mit jelentenek ezek a mondtaid: "Ám két nap múlva ért egy olyan hatás, ami után konkréttá vált, hogy az igazgatói feladatellátást a továbbiakban nem célszerű végeznem. Úgy gondolom eljön majd az idő, amikor ennek részleteiről is hajlandó leszek nyilatkozni." Tlán már hétfőn nyilatkozhatsz, vagy két év múlva, mikor a megérdemelt nyugdíjaséveidet kezdet, példás pályafutásod végén.
Tudd, mi a barátaid, a családod, veled vagyunk. Hogy kit tekintesz rokonnak, az már a te dolgod. Hogy a Pálffyk tagadnak meg, az meg az övék.
A sajtóra haragszom csak. Az ő dolguk lett volna Téged kiemelni a sárból, segíteni, hogy tisztára moshasd a neved és kideríteni, hogy kinek az ármánykodása ez az egész. A sajtó meg benyelt minden választ elsőre.
De nem baj. Eljön az igazság napja is, amikor beszélhetsz majd nyíltan.
Addig is, ha találkozunk érdekes lesz a szemedbe nézni, hogy te is tudod és én is tudom. És csak mi tudjuk.
Vigyázz magadra!
Köszönöm, hogy megszólaltál, köszönöm, hogy kiálltál a nyilvánosság elé. Köszönöm, hogy megőrizted az inkognítómat.
Sajnálom, ha úgy érzed, ártottam neked, nem volt szándékom és szentül hiszem, hogy kellett ez a "lökés", hogy világosan lehessen végre beszélni arról, hogy mi áll az ügyed hátterében.
Aki ismer, mint én, tudja, hogy milyen ember vagy. Szorgalmas, eltökélt, a szakmájáért mindent megtenni képes alázatos tanító. TANÍTÓ. Olyan ember, akitől tanulni lehet.
Mégis vegyesek az érzéseim. Most olvastam az interjúdat és jól esik, hogy nem hazudtoltál meg. Jól esik, hogy megerősítetted: alapvetően úgy történtek, a dolgok, ahogyan történtek.
Örülök, hogy okosan nem írtad le a megzsarolásod körülményeit, mert akkor megint a politika játékszervé lennél. Aki viszont elolvasta az interjúdat, pontosan tudja, mit jelentenek ezek a mondtaid: "Ám két nap múlva ért egy olyan hatás, ami után konkréttá vált, hogy az igazgatói feladatellátást a továbbiakban nem célszerű végeznem. Úgy gondolom eljön majd az idő, amikor ennek részleteiről is hajlandó leszek nyilatkozni." Tlán már hétfőn nyilatkozhatsz, vagy két év múlva, mikor a megérdemelt nyugdíjaséveidet kezdet, példás pályafutásod végén.
Tudd, mi a barátaid, a családod, veled vagyunk. Hogy kit tekintesz rokonnak, az már a te dolgod. Hogy a Pálffyk tagadnak meg, az meg az övék.
A sajtóra haragszom csak. Az ő dolguk lett volna Téged kiemelni a sárból, segíteni, hogy tisztára moshasd a neved és kideríteni, hogy kinek az ármánykodása ez az egész. A sajtó meg benyelt minden választ elsőre.
De nem baj. Eljön az igazság napja is, amikor beszélhetsz majd nyíltan.
Addig is, ha találkozunk érdekes lesz a szemedbe nézni, hogy te is tudod és én is tudom. És csak mi tudjuk.
Vigyázz magadra!